Olvasónk írta: Egy Auchan-os vagyonőr kálváriája…

Már régóta nem titok, hogy milyen szinten zsákmányolják ki a vagyonőr cégek, és azok végeláthatatlan alvállalkozó hálózatai a szerencsétlen vagyonőröket. Több éve már, hogy az adócsalók toplistáján a vagyonőr szakma letaszította addigi biztos első helyéről az építőipart. Kimondhatatlan mértékű adócsalások, valamint jogi visszaélések, törvénytelenségek folynak ebben a szakmában. Nyílt titok, hogy az éhbért is alig csak elérő fizetések után sok esetben egyáltalán nem fizetnek járulékokat, holott a vagyonőr kapott munkaszerződést, havonta kapja a fizetési papírt. És ez még a jobbik eset, mert itt legalább a törvényesség látszatát fenntartják valamilyen szinten.

Mindenki számára köztudott, hogy már a felvételi beszélgetés során kimondják, hogy se szabadság, se betegállomány nem lesz, mert a cég csak és kizárólag azon napokra fizet, amelyeken az ember a szolgálati helyén megjelent, és ledolgozta a napját. Vagy néha még azért sem…

Kép forrása: barikad.huTermészetesen mindenki tisztában van vele, hogy ez jogellenes, mint ahogyan az is, ahogyan a bejelentéseket intézik. 2009-ben, mikor egy multi cég (Auchan) biztonsági szolgálatához (külsős cég - akkor Bank Biztonság Bizalom Zrt., vagyis B3 alvállalkozása) mentem be állásinterjúra, velem is közölték, hogy mik azok, amik járnak nekem, és mik azok, amik járnak, de nem fogom megkapni. Ott helyben közölték velem, hogy 470 lesz az órabérem, 16 óra lesz a napi munkaidőm (06:00 - 22:00), és a szolgálati beosztásom 2 nap munka - két nap szabad vezénylés szerint fog történni. Mivel mindenhol ez megy, és nekem nagyon kellett a meló, mit tehettem? Rábólintottam. Ekkor megkérdezték tőlem, hogyan szeretném, hogy bejelentsenek, 8 vagy 4 órás munkaidőben? Közöltem, hogy természetesen 8 órában jelentsenek be, mert ha 4 órás, azaz részmunkaidős állásom lenne, ugye akkor dupla annyi szolgálati idő kellene a majdani nyugdíjhoz, mert akkor 2 nap munka számítana egy ledolgozott napnak. Ekkor közölték velem, hogy rendben van, de ha mégis a 4 órás bejelentés mellett döntenék, akkor a fizetésem is több lehetne havi szinten majdnem tízezerrel… mondanom sem kell, természetesen nemet mondtam rá, de sok kollégám fejet hajtott. Hiába, a családot etetni kell.

Nem tudom, valaki számolta-e, hogy eddigre mennyi jogsértés történt, és még csak éppen elvállaltam a munkát. Természetesen én is tudtam, hogy ez így nem teljesen törvényes, de mit tehettem volna? Mindenhol ez megy. Szóval, aláírtam a papírokat, és másnap már mehettem is dolgozni.

Az első napomon gyorsan kioktattak a helyi szokásokról - szándékosan nevezem szokásoknak, mert bár ők szabályoknak hívták, azok több pontban is jogsértőek voltak -, elmondták, hogyan zajlik egy - az áruház szabályainak megfelelő - csomag átvizsgálás, egy bekísérés, egy intézkedés. A helyi „törvények” szerint egy csomag átvizsgálás a kasszánál történik. A vevő fizet, mikor megkapta a blokkot, akkor odalépek hozzá, és határozottan megkérem, hogy mutassa meg a csomagjait. Amennyiben a „beletekintés” módszerével nem bizonyosodhatok meg róla, hogy minden rendben, akkor meg kell kérnem, hogy a legközelebbi használaton kívüli kassza pultjára pakolja ki a táskáját a delikvens.

Nos, elárulom, hogy egy női táskánál például a „betekintéses” módszer sosem bizonyító erejű, így szinte mindig a „kérem, pakolja ki a táskája tartalmát a pultra” mondat következik. Ennek eredménye, hogy tamponok, pesszáriumok, tisztasági betétek, váltás fehérneműk, és egyéb intim dolgok kerülnek elő, amely az adott személyre nézve eléggé megalázó. Mégis, az áruház szerint ez így szabályos. A frászt! Ez szabálytalan, és igen csak súrolja az emberi méltósághoz való jog megsértésének határait, ugyanis szabályos esetben a csomag átvizsgálása nem a többi vásárló előtt történik, hanem egy erre a célra fenntartott, bekamerázott helyiségben.

Szóval megkaptam erről az előadást, mint ahogyan arról is, hogy milyen a szabályos bekísérés. Bekísérés nálunk akkor történt, ha szinte 100%, hogy lopott „szajré” van az embernél. Szóval, elmondták, hogy mindig legalább ketten, de inkább hárman kísérjünk egy embert (hozzáteszem, a kasszasoron összesen hárman voltunk, így egy bekísérés közben nem volt biztonsági őr a kasszasoron). A kép csak illusztrációA kérdésemre, hogy mi van, ha el akar menekülni a válasz a következő volt: „nem menekülhet el, ha kell, fogjátok meg, és hozzátok be, ha még is elmenekülne, akkor futás van utána”. És higgyék el, ez így is történt. Számtalan eset volt, amikor az áruházból kijutott embert még a főúton is üldöztük, mert a rádión a diszpécser szolgálat – ők az áruház saját alkalmazottai, és így a megrendelő részéről az első számú feletteseink – erre adott utasítást, miközben jogszabály szerint az illetékességi területünk csak az áruházra terjed ki. Azaz, ha az ember kijutott a közterületre, akkor ott már nem intézkedhetek vele szemben. Ennek ellenére, mi futottunk utána, majd földre gyűrtük, hátra tekertük a kezeit, és visszavittük az áruházba. Ez teljesen szabálytalan, de aki szólni merészelt ezért, azt alkalmatlanságra hivatkozva kirúgatta az áruház diszpécseri szolgálata. Annyi legyen a diszpécser szolgálat javára írva, hogy ilyen csak 1000% tuti esetben rendeltek el. Azaz, minden ilyen esetet követően szabálysértési értékhatárt (akkor ez 20.000FT volt) megközelítő, vagy meghaladó értékben volt „szajré” a delikvensnél. De ettől még az intézkedés nem lett szabályos. Nézzük csak: közterületen intézkedtem, holott ehhez nincs jogom. Az embert korlátoztam a személyi szabadságában (Btk. 175.§) mikor még sejtésem volt arról, mekkora értékben van nála „cucc”, vagy hogy egyáltalán van-e nála. Természetesen a multinak erre is volt válasza: „a büntetőeljárási törvény szabálya alapján a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt haladéktalanul a hatóságnak átadni, vagy erről a rendőrséget értesíteni.” Igen ám, de az esetek többségében az embernél talált cucc összértéke - jegyzőkönyv szerint is - 20.000 Ft alatt volt, ami pedig azt jelentette az akkori jogállás szerint, hogy nem bűncselekmény történt, hanem szabálysértés, és az már egészen más tészta! Szóval ezért minden esetben 3 évig terjedő szabadságvesztést kockáztattunk, mert a diszpécser szolgálat (megismétlem, ők az áruház, azaz a megrendelő multi cég alkalmazottai) egyből mindent tagadott, ha baj volt, és a felelősséget minden esetben az őrségre hárították. Nem egy kollégát rúgtak már ki vásárlói feljelentés miatt. Pedig az őr nem önkényeskedett. Nem is tehette volna, hiszen már azért is kirúgás járt, ha a kassza sorról a tőle 3m-re lévő WC-be engedély nélkül ment el.

Ilyen és ehhez hasonló jogsértő magatartásra kényszerítik az őröket nem egy munkahelyen, azután pedig ha valami baj történik, akkor jön a felelősség áthárítása, és az újjal mutogatás az őrségre.

Majdnem három évet dolgoztam ebben az áruházban, és eközben nagyjából háromhavonta kaptam kilépő papírokat, majd azt követően új munkaszerződést. Már néha magam sem tudtam, milyen cégnél dolgozom, pedig ki voltunk oktatva, hogy mit kell mondani, ha a munkaügyi felügyelőség megjelenne. A fizetés minden hónap 15-e volt. A munka törvénykönyve - akkor még - előírta, hogy a munkabéreket minden hónapban legkésőbb 10-éig ki kell adni. Itt erre magasról tettek. Nem egy esetben volt, hogy 27-én még nem volt fizetés. Sem a hivatalos számlára utalt rész, sem a feketén zsebbe fizetett rész. Aztán mikor valamelyik kolléga nem bírta tovább, és felszólalt, kirúgással fenyegették. Aztán olyan is volt, aki nem bírta tovább, és lopásra adta fejét; megevett az áruházban néhány péksütit, vagy pár deka felvágottat (ez is lopásnak minősül, hiszen nem fizette ki). Természetesen azonnali hatállyal kirúgták, és a cég jó hírének bemocskolása vád alapján nem adták ki neki az akkor már amúgy is majdnem húsz napja késésben lévő fizetést. Persze a külső szemlélő ebből csak azt látja, hogy „a köcsög őr lopott”, azt nem, hogy a szegény őr éhezett. A kolléga amúgy vidéki volt, és egy olcsó szobát bérelt magának a városban 20000 Ft-ért, ahonnan ki is dobta a főbérlő, mert nem fizetett. Miből fizetett volna?

Ez már önmagában is nevetséges: a cég jó hírének bemocskolása. Mondanom sem kell, a cég sosem volt három hónapnál régebbi, aminél dolgoztunk. Jól lehet, még a cégbírósági pecsét sem száradt meg a papírokon. Akkor meg miféle jó hírről beszélünk?

És ez megy minden munkahelyen. Nem egyszer előfordult, hogy én szóltam rá a munkáltatómra, hogy nincs fizetve a TB-m, mi a baj? A fővállalkozó cég igenis felelős azért, mit művelnek az alvállalkozói...Ja! Mert igen, én élelmes vagyok. Ügyfélkapus regisztrációm van - ez amúgy ingyenes mindenkinek - így ott a beírt TAJ számom alapján bármikor tudom ellenőrizni, hogy fizetik-e utánam a TB-t. Ilyenkor persze arra hivatkoztak, hogy biztos még nem ért oda az átutalás.

Folytatom a munkaközi szünetekkel. A 16 órában adtak kétszer 20 perc kaja időt, és 3 óránként 5 perc szünetet. Ezekben az 5 percekben kellett elintézni kakit, pisit, cigit, stb. Ez teljesen szabályellenes. „Az Mt. szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat érát meghaladja, valamint minden további három éra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy éra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani.” Ez volt az akkor érvényes Mt. vonatkozó rész, amivel senki sem foglalkozott. Arról már nem is beszélve, hogy ugye a szünet alatt nem végeztethető munka, ezért szünet. De minket csak rádióval engedtek el ebédelni is, és nem egy esetben kaptunk utasítást rá - senki élete nem volt veszélyeztetve - hogy azonnal szakítsuk meg az ebédet, tegyük le a kanalat, mert bekísérés lesz, és oda kell menni. Ez ismét teljesen szabályellenes, de ezzel sem foglalkozott senki. A lényeg, hogy a multi cég saját „törvényének” megfelelően legyen meg a három ember a bekísérésnél.

Az elején írtam a vezénylésről, amit a felvételi megbeszélésen olyan szépen levezettek: 2 nap meló - 2 nap szabad. Természetesen ez szinte sosem volt így. A legoptimálisabb esetben is 4 nap munka - 1 nap szabad volt, de az ilyen fokú „optimalitás” többnyire nem volt jellemző, ezért sok esetben dolgoztunk 5-6 napokat zsinórban egy nap szabaddal megszakítva. Így nem furcsa talán, ha hónap végén esetenként megvolt a 400-420 óra is fejenként. És ezt sokan úgy, hogy napi 4 órával voltak bejelentve. És ha az ember tiltakozott, hogy nem bírja, akkor kirúgták. Ha elaludt, vagy elkésett a fáradtságtól, akkor levonás. 5 percet meghaladó késésért 3000-et vontak le. Ha az őr elfelejtett telefonálni a kirendeltség vezetőnek, hogy késni fog 5 percet, akkor nem 3000-et, hanem 5000-et vontak le a havi fizetéséből. Mint ahogyan levonás járt, ha esztétikai kivetni valót találtak az őrön (nem borotválkozott, ferdén megkötött nyakkendő, kócos haj, csipás szem, félig kilógó ing, nem élre vasalt nadrág, stb.). Az ilyenekért is 5000-et vontak le. És ugye mindig találtak okot a levonásra, mert az esetenként 420 óra munkáért járó (420*470) majdnem kétszázezer forintot nem nagyon akarták kifizetni. Levonásokkal letornázták hát a töredékére. Ha pedig fél óránál is többet késett, akkor az mínusz 10000 Ft volt számára. Sajnos ezt annyira komolyan vették, hogy volt, akitől azért vontak le, mert sárga busszal járt, lerobbant a busz, és a szerencsétlen őr nem hozott igazolást a volán társaságtól bizonyítékul, így lehúzták tízezerrel. De azért annyira komolyan nem vették, hogy a levonásokat felvezessék a fizetési papírra. Már, ha volt olyan… azt hiszem, ez már kimeríti a rabszolgatartás fogalmát. Ez azért is nagyon pofátlan dolog, mert a kolléga beért dolgozni, csak késett másfél órát. Tehát a az aznapi 16 órájából ledolgozott 14,5 órát, és ezért levontak tőle 10000 Ft-ot. Egy napi bér (16*470) 7520 Ft, tehát másfél órányi önhibán kívüli késésért levontak tőle majdnem másfél napnyi bért…

Mint írtam, közel három évet dolgoztam itt, mire belefáradtam. Meguntam, és a kilépés mellett döntöttem. Mikor jeleztem a munkáltató felé kilépési szándékom, akkor közölte velem, hogy két hét felmondási idő van. Én közöltem vele, hogy nem két hét, hanem harminc nap, és ennek a felével én rendelkezem. Ekkor azt mondta, ne okoskodjak, hanem dolgozzam le a két hetet a vezénylés szerint, különben egy fillért sem fogok kapni, sőt lehet, a papírjaimat sem adja ki. Így nem tehettem mást, ledolgoztam a két hetet. Természetesen a két hét alatt egyszer sem jelent meg senki a cég részéről. Nem hoztak sem pénzt, sem papírokat. Mikor a két hét felmondási időnek is már az utolsó napját töltöttem, érdeklődtem, mi van a papírjaimmal és a pénzemmel. A pénzemet jelentős levonásokkal terhelve még az nap megkaptam, de a papírokat nem. Azt mondták, a könyvelő dolgozik rajta. Közben leadtam a nevemre kiírt ruhákat, eszközöket, és elbúcsúztam a kollégáktól. Újabb egy hét, de semmi. Lett volna közben másik munkám, de nem tudtam elvállalni, mert nem voltak meg az előző helyről a kilépő papírjaim. Hiába hívogattam telefonon a kirendeltség vezetőt, ő sem tudott semmit. Megnéztem a szerződésemet, hogy hol a cég székhelye. Gondoltam elmegyek személyesen. Teljesen happy lettem, mikor kiderült, a lakhelyemtől alig pár kilométerre van. Mikor odaértem, nem értettem a dolgot elsőre. Egy tízemeletes panel tömb egyik kapualja volt a cím. Bementem, és a földszinten rögtön az első ajtó jobbra – ahol a babakocsi / biciklitároló szokott lenni – nyitva volt. Körülötte a falon legalább száz különböző cégtábla. A helyiség mindössze néhány négyzetméter lehetett. A falakon fakkos polcok, bennük rengeteg levél, középen egy fotelben a TV előtt egy nagydarab, hájas fickó ücsörögött. Bemutatkoztam, elmondtam neki mi járatban vagyok. Közölte velem, hogy itt nem fogok találni senkit, mert ez egy székhelyszolgáltatásra szakosodott cég helyisége, itt ténylegesen nincs semmilyen cég. Mondtam neki, akkor adjon nekem telefonszámot, vagy címet hova mehetek, de a válasza az volt, hogy nem lehet, titoktartást írt alá…

Hát ennyi, gondoltam. Ismét elkezdtem hát zaklatni a területi vezetőmet, aki miután megunta, fű alatt, titokban adott nekem egy telefonszámot, hogy azon elérem a cég könyvelőjét. Hozzátette, el ne mondjam, hogy tőle kaptam, mert nagy bajba kerül akkor. A felhívott számon valóban a cég könyvelője jelentkezett. Elpanaszoltam neki dolgaimat, és kértem, küldje el a papírjaimat postán. Erre közölte, hogy őt sem fizetik már több hónapja, és nincs pénze postára. Szegény – gondoltam. A lényeg, hogy adott egy számlaszámot, ahova el kellett utalnom neki azt a párszáz forintnyi postaköltséget, amiért a papírjaimat elküldte. Még ezért is én fizettem. Hát ez a szívás! Ez annyira feldühített, hogy miután rendben megjött minden papírom, bementem a kamarához, és elpanaszkodtam magam. Őszinte sajnálatuk kifejezése mellett közölték, hogy sajnos ez manapság mindennapos, és hogy ez ellen még ők sem tudnak tenni semmit. – szerintem nem is akarnak!

Hozzáteszem - csak, mint egy adalékot - így a végéhez, hogy több kollégám is fordult a fenti "kihágások" miatt a szakmai kamarához jogsegélyért, de sosem történt semmi érdemi a hitegetésen kívül. A szemét alvállalkozók bármit megtehetnek, mert tudják, az ember úgysem tud mit tenni, hiszen mikor az adott feltételek mellett elvállalta a munkát, maga is adócsalóvá, és adócsalásban bűnrészessé vált.

Egy Auchan-os vagyonőr!

 

A securitylife.hu szerkesztőségének kiegészítései:
Amit a kedves levéríronk ír, az valóság. Bár a videón látható esetnek semmi köze a levélben leírtakhoz ténylegesen, fontosnak éreztük idetenni, hogy ebből is látható legyen, mi folyik a szakmában. A videó három éves, de azóta sem történt jelentősebb változás a vagyonvédelem terén. http://www.youtube.com/watch?v=3AiISVa1MqE

Néhány eset, hogy mire kötelezik a munkaadók a biztonsági őröket:
http://homar.blog.hu/2012/04/17/rendort_hivtak_az_obi-ban_az_otthonrol_hozott_349_forintos_szonyegvago_miatt
http://homar.blog.hu/2011/07/29/vasarlasi_utalvanyt_akart_adni_az_auchan_a_fogvatartott_vasarloknak
http://homar.blog.hu/2011/07/21/rendorok_mentettek_ki_az_auchan_fogsagabol
http://homar.blog.hu/2010/02/14/vasarloval_verekedett_a_auchan_biztonsagi_ore
http://homar.blog.hu/2009/07/21/visszakamerazott_az_atvizsgalt_vevo_auchanban
http://hunhir.hu/index.php?pid=hirek&id=21336
http://www.kerepes.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1080
http://homar.blog.hu/2012/10/01/beneznek_a_biztonsagiak_a_probafulkebe_a_westend_bershkaban
http://hirszerzo.hu/hirek/2008/10/22/84279_a_soroksari_auchanban_vetkoztetik_a_penztar

 

Szólj hozzá!